Leoltották a várban a villanyt.
Villogó kijelzőn kopogok a mennyország kapuján.
Hajnali kettő. Csoda-e, ha nem engednek be?
Parázsfészek.
Hallom, ahogy a leveleken kopog az eső, és áznak az udvari fák, faarccal. A szomszédnál még mindig megy a tévé. Izzik a folyadékkristály, és lassan lefekszem aludni. De apró fájdalmak röpködnek körülöttem, hessegetem őket, mint szúnyogokat. Hosszúra nyúlnak az esték,
s én csacsogok, csacsogok a semmiről.
